[video][/video]Mindig, de nem örökké
„Drágám, mindig szeretni fogom.” – írta a szavakat egymás után. 
Először azt írta, hogy örökké. De az örökké túl patetikus volt. Ráadásul úgy érezte, hogy hosszabb időtartamot is ölel fel. 
Így inkább a „mindig” mellett döntött. Ez hétköznapibb kifejezés. Olyan végtelen időfolyamot jelöl, amelynek akár vége is lehet, ha úgy akarjuk. A mindig az olyan, mint egy költői túlzás. „Mindig elfelejtek valamit.” Ez nem azt jelenti, hogy tényleg minden alkalommal. Csak úgy általában. A legtöbb esetben. 
Ezzel szemben az örökké szóban benne van a teljes örökkévalóság. Na, azt azért nem ígérheti. Kitörölte, és átírta mindigre.
Nagy levegőt vett, és megnyomta a küldés gombot.
Nem tudta megszokni a szakításokat. Pedig megszámolni nem tudná, hány alkalommal élte át. Elővett egy szál szivart és rágyújtott. Töltött hozzá egy pohár viszkit is. 
Vajon hányszor kell ahhoz szakítania az embernek, hogy ne legyen lelkiismeret furdalása? Ilyenkor mindig ezen töprengett. Mindig azt remélte, a legközelebbi könnyebb lesz. 
A nikotin és az alkohol lassan hatni kezdett. A két segítőtárs a bajban. Rájuk mindig számíthatott. 
A szivarra pár hónapja szokott csak vissza több év kihagyása után. A viszki hűséges társa volt. Tőle csak rövidebb időkre vett búcsút.
Most is segítettek. A sokadik pohár után már másképp tekintett vissza a most lezárt kapcsolatára. Megtalálta magának a mentséget. 
Túl fiatal volt a lány. Úgysem lett volna jó vége. Mire ő gyámolításra szoruló öregember lesz, a nő még egy csinos hatvanas csupán. Jobb lesz ez így – nyugtatta magát.
De tudta, hogy holnap, amikor kijózanodik, megint elkezdi majd gyötörni a bűntudat. 
Túlságosan belebonyolódott a kapcsolatba. Hiába fogadta meg minden egyes alkalommal, hogy most nem teszi. Magával ragadta a szenvedély. Szenvedély és szenvedés. Egyetlen betű csupán a különbség. Nem lehet véletlen.
Nem volt nyelvész, de szeretett elmélázni ilyen apróságnak tűnő dolgokon.
Nem hitt a véletlenekben. 
Ráadásul vonzotta még a lány. Változatlanul.
Talán már elolvasta az üzenetet. - hasított bele egy pillanatra a gondolat. Válaszol vajon? 
Automatikusan ránézett a telefonja kijelzőjére. Nem volt rajta új üzenet.
Mit is lehetne erre válaszolni? Azt, hogy én is? Nem. Ennél ő intelligensebb. 
Volt egy olyan érzése, hogy nem fog írni semmit. Ettől kicsit elszomorodott.
Szerette a leveleit. Hiányozni fog, ha nem ír többet. 
Rengeteg levelet kapott tőle. Néhányat elektronikus formában is, de több tucatot kézzel írva. Levendulaillatú levélpapíron. Gyöngybetűkkel. Mindig nagy becsben tartotta őket. Némelyiket többször is elolvasta.
Ritkán válaszolt. A lány mégis kitartóan írt. Nagyon szerette őt. Talán mind közül ő szerette a legjobban.
Tudta, hogy ezt csak ilyenkor gondolja így. Ahogy elkezd halványodni az emléke, bekerül ő is egy dobozba. A többiek közé, akik ugyanilyen nagyon szerették.
Nem érdemelte meg őket – ez volt az első gondolata, ha rájuk emlékezett.
Pillanatnyi örömöket tudott csak nyújtani nekik cserébe. Igaz, hogy azok mindennél értékesebbek voltak a nők szemében. Olyanok, amelyeket soha nem felejtettek el. 
Ő ilyen. Nem tud ennél többet adni. Ahányszor erőt vett magán és megpróbálta, mindannyiszor belebukott. Már nem kísérletezik. Csak kihasználja még ezt a pár aktív évet, ami hátra van az életéből. Ez is egy olyan mondat, amellyel ilyen helyzetekben nyugtatja magát.
Mélyet szívott a szivarból. 
Ki tudja, hány kapcsolat vár még rá az életben? Gyakran töprengett ezen mostanában. Egy-kettő-öt-tizenöt? Attól függ, milyen mélységűek. Futó kalandból több is beleférhet még, mint tizenöt. Komolyabb már nem sok. 
A kapcsolatoknak mindig volt egy megszokott koreográfiájuk. Ezek lefolyása egyre felgyorsult az utóbbi időszakban.Eleinte még évekig tartottak. Aztán már csak hónapokig. Most néha pár hét leforgása alatt végig tud érni az egyes fázisokon.Hamarosan eljut a Bródy által megénekelt egy hétig tartó szerelemig is.
Ettől persze a vége-gyász nem enyhébb. Sőt. Csak rövidebb ideig tart. Ha egyáltalán így van. De ebben sem volt biztos. Nem emlékezett már pontosan arra, a régebbi gyászai meddig tartottak.
Néha áldotta a memóriazavarát. Van jó oldala is az öregedésnek.
Szegény lány. Nem tudott szabadulni a gondolattól, hogy neki is csalódást okozott. Bármikor föl tudta idézni levendulaillatát. Látta maga előtt a szomorú szemeit. Most biztos még szomorúbbak. 
De talán enyhülést hoz neki az a mondat, az utolsó, amelyben biztosítja arról, hogy ő mindig szeretni fogja. 
Nem örökké, de mindig. 
Okos lány, de erre az árnyalatnyi különbségre nem fog ráérezni.


Milyen lett?>->
szerk.: 666.hozzászólás

Tetszik az írásmódod, szívesen olvasnék még tőled. ^^

---

Pár rajzom. Negatív, illetve pozitív kritikát elfogadok..

Aztaa... Gyönyörűek!
-------

Buzaadel, Bellukaa, nagyon jók (*-*)/

Bellukaa Úristen*qqqqq*
Jó lett Adél:3

Juuuuj Gréta nagyon jók lettek *q* nemistudtam,hogyBiaszeretiMessit o.o
Adél a te rajzod is nagyon jó lett 0.0

Buzaadel a dit :

Aztaa... Gyönyörűek!

Saszaraa a dit :

Buzaadel, Bellukaa, nagyon jók (*-*)/

angyalkae a dit :

Bellukaa Úristen*qqqqq*

Köszönöm! ^^

sexyrekagirl a dit :

Juuuuj Gréta nagyon jók lettek *q* nemistudtam,hogyBiaszeretiMessit o.o

Köszönöm. x3 Igazából nyáron kezdte megkedvelni, most meg teljesen odavan érte. :'3

---

Nagyon szép lett a rajz, Adél! ^^

Azta w_w Mind a kettős nagyon szép lett :0

Köszi mindenki :3

Adodkett a dit :

SpoilerKecske-bárány keverékből rajzolva...

Lyuly atotio, szexi :3 A Pikachut meg mutasd meg majd, kősz :)

Saszaraa a dit :

Spoiler

Mindig, de nem örökké
„Drágám, mindig szeretni fogom.” – írta a szavakat egymás után. 
Először azt írta, hogy örökké. De az örökké túl patetikus volt. Ráadásul úgy érezte, hogy hosszabb időtartamot is ölel fel. 
Így inkább a „mindig” mellett döntött. Ez hétköznapibb kifejezés. Olyan végtelen időfolyamot jelöl, amelynek akár vége is lehet, ha úgy akarjuk. A mindig az olyan, mint egy költői túlzás. „Mindig elfelejtek valamit.” Ez nem azt jelenti, hogy tényleg minden alkalommal. Csak úgy általában. A legtöbb esetben. 
Ezzel szemben az örökké szóban benne van a teljes örökkévalóság. Na, azt azért nem ígérheti. Kitörölte, és átírta mindigre.
Nagy levegőt vett, és megnyomta a küldés gombot.
Nem tudta megszokni a szakításokat. Pedig megszámolni nem tudná, hány alkalommal élte át. Elővett egy szál szivart és rágyújtott. Töltött hozzá egy pohár viszkit is. 
Vajon hányszor kell ahhoz szakítania az embernek, hogy ne legyen lelkiismeret furdalása? Ilyenkor mindig ezen töprengett. Mindig azt remélte, a legközelebbi könnyebb lesz. 
A nikotin és az alkohol lassan hatni kezdett. A két segítőtárs a bajban. Rájuk mindig számíthatott. 
A szivarra pár hónapja szokott csak vissza több év kihagyása után. A viszki hűséges társa volt. Tőle csak rövidebb időkre vett búcsút.
Most is segítettek. A sokadik pohár után már másképp tekintett vissza a most lezárt kapcsolatára. Megtalálta magának a mentséget. 
Túl fiatal volt a lány. Úgysem lett volna jó vége. Mire ő gyámolításra szoruló öregember lesz, a nő még egy csinos hatvanas csupán. Jobb lesz ez így – nyugtatta magát.
De tudta, hogy holnap, amikor kijózanodik, megint elkezdi majd gyötörni a bűntudat. 
Túlságosan belebonyolódott a kapcsolatba. Hiába fogadta meg minden egyes alkalommal, hogy most nem teszi. Magával ragadta a szenvedély. Szenvedély és szenvedés. Egyetlen betű csupán a különbség. Nem lehet véletlen.
Nem volt nyelvész, de szeretett elmélázni ilyen apróságnak tűnő dolgokon.
Nem hitt a véletlenekben. 
Ráadásul vonzotta még a lány. Változatlanul.
Talán már elolvasta az üzenetet. - hasított bele egy pillanatra a gondolat. Válaszol vajon? 
Automatikusan ránézett a telefonja kijelzőjére. Nem volt rajta új üzenet.
Mit is lehetne erre válaszolni? Azt, hogy én is? Nem. Ennél ő intelligensebb. 
Volt egy olyan érzése, hogy nem fog írni semmit. Ettől kicsit elszomorodott.
Szerette a leveleit. Hiányozni fog, ha nem ír többet. 
Rengeteg levelet kapott tőle. Néhányat elektronikus formában is, de több tucatot kézzel írva. Levendulaillatú levélpapíron. Gyöngybetűkkel. Mindig nagy becsben tartotta őket. Némelyiket többször is elolvasta.
Ritkán válaszolt. A lány mégis kitartóan írt. Nagyon szerette őt. Talán mind közül ő szerette a legjobban.
Tudta, hogy ezt csak ilyenkor gondolja így. Ahogy elkezd halványodni az emléke, bekerül ő is egy dobozba. A többiek közé, akik ugyanilyen nagyon szerették.
Nem érdemelte meg őket – ez volt az első gondolata, ha rájuk emlékezett.
Pillanatnyi örömöket tudott csak nyújtani nekik cserébe. Igaz, hogy azok mindennél értékesebbek voltak a nők szemében. Olyanok, amelyeket soha nem felejtettek el. 
Ő ilyen. Nem tud ennél többet adni. Ahányszor erőt vett magán és megpróbálta, mindannyiszor belebukott. Már nem kísérletezik. Csak kihasználja még ezt a pár aktív évet, ami hátra van az életéből. Ez is egy olyan mondat, amellyel ilyen helyzetekben nyugtatja magát.
Mélyet szívott a szivarból. 
Ki tudja, hány kapcsolat vár még rá az életben? Gyakran töprengett ezen mostanában. Egy-kettő-öt-tizenöt? Attól függ, milyen mélységűek. Futó kalandból több is beleférhet még, mint tizenöt. Komolyabb már nem sok. 
A kapcsolatoknak mindig volt egy megszokott koreográfiájuk. Ezek lefolyása egyre felgyorsult az utóbbi időszakban.Eleinte még évekig tartottak. Aztán már csak hónapokig. Most néha pár hét leforgása alatt végig tud érni az egyes fázisokon.Hamarosan eljut a Bródy által megénekelt egy hétig tartó szerelemig is.
Ettől persze a vége-gyász nem enyhébb. Sőt. Csak rövidebb ideig tart. Ha egyáltalán így van. De ebben sem volt biztos. Nem emlékezett már pontosan arra, a régebbi gyászai meddig tartottak.
Néha áldotta a memóriazavarát. Van jó oldala is az öregedésnek.
Szegény lány. Nem tudott szabadulni a gondolattól, hogy neki is csalódást okozott. Bármikor föl tudta idézni levendulaillatát. Látta maga előtt a szomorú szemeit. Most biztos még szomorúbbak. 
De talán enyhülést hoz neki az a mondat, az utolsó, amelyben biztosítja arról, hogy ő mindig szeretni fogja. 
Nem örökké, de mindig. 
Okos lány, de erre az árnyalatnyi különbségre nem fog ráérezni.

Milyen lett?>->
szerk.: 666.hozzászólás

owo Nekem ez nagyon tetszik :o
Egyébként nem gondolkodsz egy téma nyitására? :)

bellukaa a dit :

Pár rajzom. Negatív, illetve pozitív kritikát elfogadok..

Spoiler

Transformice karakterem emberben.

Spoiler

Barátnőm születésnapjára. Igen, az ott a rajzon Lionel Messi akar lenni, akkor is, ha egyáltalán nem hasonlít rá.

Spoiler

Egy ici-picit lestem pár képről, a pózok miatt. :x

Az elsőn a nyuszi füles hajpánt egy kicsit fura.. És a 3.-on meg a fiú karjai (bár én sem tudnám jobban megcsinálni :x)
Ezektől függetlenül szépek lettek, nagyon jó a színezés :3

Buzaadel a dit :

Spoiler

Ahri az egyik kedvenc karakterem x3 A teste eléggé téglás lett >.> A színezés tetszik és a kezei is *-* Talán amelyikkel a gömböt tartja, ott a kisujjánál húzhattál volna egy vonalat, mert így most nagyon összefolyt a keze

Köszi a kritikát! x3
------------------------------
Szerk.:

antikati a dit :

bellukaa a dit :VoirMasquer

Pár rajzom. Negatív, illetve pozitív kritikát elfogadok..

Spoiler

Transformice karakterem emberben.

Spoiler

Barátnőm születésnapjára. Igen, az ott a rajzon Lionel Messi akar lenni, akkor is, ha egyáltalán nem hasonlít rá.

Spoiler

Egy ici-picit lestem pár képről, a pózok miatt. :x

Az elsőn a nyuszi füles hajpánt egy kicsit fura.. És a 3.-on meg a fiú karjai (bár én sem tudnám jobban megcsinálni :x)
Ezektől függetlenül szépek lettek, nagyon jó a színezés :3

Köszönöm. ^^ Nem tudok bolyhos dolgokat rajzolni, pedig már régóta próbálkozok vele. Így lett az eltervezett aranyos nyuszifülből ez. x'3

Macsek
tudom hogy kövér, ez van :)

De aranyos *w*

---

Aranyos lett. x3

Dejó*w*

jujdeédiowo

---

Meh

Egy random firkából lett egy több, mint 24 órás rajz, grat Luncsi.

Úristen, de szép*-*

Gyönyörű lett! *^*

Na ilyet soha az életbe nem tudnék gépen rajzolni, annyira jó lett! :"D