Az antik sótartó

Péntekenként szinte mindig ráérek egy kis környéki sétára. Csípős szeles időben, (amilyen a mai nap is volt) csak mentem előre. Mentem és balra bambultam. Előre se néztem. Csak is balra a kirakatok fele. Ismerem a környéket, tudom hogy veszélytelen amit csinálok, hacsak nem megyek neki valakinek. De nem megyek nekik, ők kerülnek ki. Gyorsabban lépkedek. Már nem is én irányítom a lábamat.Próbálok kikerülni ebből a mágia hatásból ami alatt volt a testem, de egyszerűen lehetetlen volt. Kiléptem a piroson az útra. Nem tudom mi kerített hatalmába, de csak tompa háttérzajban hallottam mindent. A dudázást, a gumiabroncs csikorgását.. Egy valami amit hallottam az a fülemben való szívdobbanásokat. Mintha egy vonat zakatolna, és ép most vinne el a legközelebbi megállóba. De ekkor a zakatolás megállt. Csak én, és a zsákutcában lévő antik bolt. Megremegett a lábam. Egyszerűen elszállt minden erőm. A sokktól nem tudtam gondolkozni. Nem gondoltam semmire. Mint védelmi funkció az agyam úgy szépítette ki a történetet hogy magamtól rohantam ide. Nem akartam bemenni. Képtelen voltam. El akartam onnan menni de megdermedtem. Álltam és bámultam ki a fejemből. Egyenest egy porcelán sótartóra.

Tetszik (ja és Mona írtam tfm-en) folytasd

Sodronymintás, türkiz margarétákkal díszített porcelán. A margaréták között egy egér lapult. Boldognak látszott de a szemeit lesütötte. Nem tudtam eldönteni mit érezhet. Az egész olyannyira megfogott... Tudtam hogy mint minden antik dolognak, ennek is egy története. Mindent meg akartam tudni róla. Meg akarom venni. Legyen bármennyi, én megveszem! Akár a cseresznyés telkemet is eladom a Privorszkyéknak ha kell. Közelebb mentem az ajtóval szemben nagy levegőt vettem. s előre gondolom kérdéseimet. Végül mikor össze szedtem gondolataimat, már nyúltam volna a kopott kilincsért, mire az kitárult előttem. Egy 70-körüli asszony jött ki. Majdnem felborított, olyan hevesen lépkedett le a lépcsőn. Bár ebben a súly feleslege is közrejátszott. Gazdag,belvárosi asszony. Aki rá pillant, az visszautazik röpke 50 évet a viseletéből ítélve. A frizurája egyszerű konty, de rajta még is elegánsan hatott. Lila fodros kabátján és szoknyáján arany színű gombok csillogtak. Amilyen arisztokratikus a kisugárzása, lefogadom arany gombok. Kis fekete cipellői sarok nélküli bőrből való, hasonló amit láttam az alföldi suszteresnél.
Szépen alázatosan kikerültem ő asszonyságát, és siettem a fűtött, recsegő parkettás helységbe. Körbe néztem hátha megpillantom az eladót, de senkit se láttam. Beljebb mentem,és a pult mögül megpillantottam egy guggoló, iratok között pakolászó szemüveges fiatalembert. 25 körül lehetett. Pajeszos hosszúkás fejformájú, vasalt ingben lévő férfi. Úgy látszik nagyon belelendült a munkába... A csengettyűt se hallotta mikor bejöttem. Közelebb mentem, bízva abban hogy a padló nyikorgását már észre veszi, de semmi. -Elnézést! -zavartam meg. Erre már felnézett. Visszahelyezte a papírokat az aktába,azzal felemelkedett és felvette azt a jól ismert eladói mosolyt. -Igen tessék? Miben segíthetek?-hadarta betanulva. -A kirakatban lévő, egeres porcelán sótartóra lennék kíváncsi...Nem írtak ki árat, így megkérdezhetem mennyibe kerül? -kérdeztem izgatottan.Remélem annyira nem drága,vissza kéne fognom magam,nehogy a végén kiszimatolja hogy oda vagyok érte. Akkor aztán a csillagos égbe nyomná az árát.
Szemüvege felett a kirakat felé nézett. -Hölgyem..Sajnálattal kell mondjam, azt a sótartót percekkel ezelőtt már megvették.

De érdekes, tetszik! Folytatod még?

Akár csak egy író.. :o Nagyon tetszik!

Kérlek, folytasd! Nekem nagyon tetszett!

-Hogyan? De.. - Hátra néztem a kirakat irányába. Tágra nyíltak szemeim, elakadt a szavam.. előbb még ott volt! káprázott volna a szemem? -H-hogy lehet.. - motyogtam.
-Egy hölgy vitte el az imént. -mondta, s azzal megigazította buzgón a szemüvegét. - Tudja, az lenne a legj-
Meg sem vártam a szavát, olyan nagy léptekkel rohantam ki a teremből, hogy féltem,hogy a végén betörik a gerenda alattam. Nagy lendülettel lenyomtam a kilincset, azzal az egész üvegajtó berezonált. -Ha kérhetem a bolt maradjon a helyén kisasszony! - mordult rám a pápaszemes.
Ezt már elég halványan hallottam. Már rég a főutcán voltam, körös körül forogva hátha meglátom az öregasszonyt. Teljesen elszédültem benne. Hányingeremmel küzdve futottam le az aluljáróhoz. Megtorpantam. Ide biztos nem jöhetett egy amolyan burzsuj nő. Hova mennek a sznobok?
Van itt egy templom,egy csarnok,egy-két étterem a tehetősöknek... Meg a nemzeti múzeum.
Bár ennek nincs akkora lehetősége. Nem járkálna egy antik tárgyal a zsebében amolyan városnézésre. Felejtős. Elveszett... Tovatűnt.
Kifáradtan, s kiábrándultan léptem fel a villamosra. Sok fajta ember fordul meg ebben a fémdobozban.. Idősek,gyerekek, szerelmesek.. Oly sokan, hogy nem maradt ülőhely. Hogy is maradhatott volna. Ez a belváros.. Itt minden zsúfolt... Zsúfolt!
Igen... zsúfolt! - Meg van! - bököm ki hirtelen, mire mindenki rám néz.
Le is szálltam a következő megállónál. Aznap futottam szerintem életemben a leggyorsabban. A Kölcsey központi konferencia! Hogy ment ki a fejemből.. Hisz minden évben hogy felfújják... Hogy mennyi pénzt hogy az országnak, és hogy mennyi művész fordul meg ott.. Lehet ő egy műkereskedő. Éppen arra tartott, mire megpillantotta a boltot... Igen! ez elképzelhető...
Csíp a szél. Mire oda érek, garantálom hogy kiújul az ekcémám. Remek... Befordultam a hotel melletti kis utcába,mivel azzal lerövidíthetem az utamat. Arra még soha nem láttam tumultust. Meglepett hogy ennyien ismerik ezt az alternatívát. Gyorsaságom kicsivel alább hagyott, mivel nem igen akartak félreállni az emberek. Ettől nagyon ideges lettem. Vénasszonyoktól kitanult lökésekkel tudtam csak közlekedni. Nagyot is morogtak rám!
-Hé! hova lök ha kérhetem? -mordult fel mögöttem egy női hang. Nem volt ehhez túl sok türelmem, de válaszoltam: - Bocsánatáért esedezem, de nem én vagyok az egyedüli aki nem tud tisztességesen haladni! Megfordultam -Nézzen kö- a szavaim félve maradtak a számban.

Elnézést kérek a félregépelésekért... :$ Meg így vissza olvasva kicsit olyan gyors lett. Legközelebb jobban kitérek a részletekre. :)

♥ Annyira örülök hogy tetszik ^0^ ♥

English	Français
Português do Brasil	Español
Türkçe	Polski
Magyar	Română
العربية	Skandinavisk
Nederlands	Deutsch
Bahasa Indonesia	Русский
中文	Filipino
Lietuvių kalba	日本語
Suomi	עברית
Italiano	Česky
Hrvatski	Slovensky
Български	Latviešu
Estonian

Langue